Hirtelen előugrottam a biztonságot nyújtó fal mögül, és akkor elkezdődött a mészárlás. Zsuzsi úgy cibálta a Nintendo kart, mint ha az élete múlna rajta, ami lényegében igaz is volt. Gitta és Nóra hangosan szurkoltak a hátunk mögött, miközben mi kegyetlenül lőttük egymást ólommal a GoldenEye-ban. Úgy terveztem, hogy ma este hagyom Zsuzsit nyerni, elvégre is ez az ő lánybúcsúja. Szándékosan elügyetlenkedtem és hagytam, hogy szitává lőjön.
– Nyertem! – bokszolt diadalittasan a levegőbe és már emelte is szájához a vodkás üveget. –De láttam, hogy hagytad magad Petra.
– Én? Ugyan már. Inkább igazítsd meg a fátylad, mert mindjárt leesik.
Zsuzsi jobban hasonlít egy megrakott karácsonyfára, mint menyasszonyra a sok idióta dologtól, amit ráaggattunk. Ez akkor sem zavarta mikor keresztülsétáltunk vele a falun és répát kellet árulnia. Mivel már minden feladatot sikeresen teljesített úgy döntöttünk, hogy nyomunk egy pár kör Nintendo partit és berúgunk mink a disznók.
– Igun’ a házazságra – emelte poharát magasba Gitta, akinek a beszédkészsége elveszett úgy a hetedik feles vodka óta.
– Zsuzsira és Imire – kiáltottam miközben összekoccintottuk poharainkat.
Upsz… Szegény padlószőnyegemet amúgy is le akartam már cserélni, a kidőlt piamennyiség csak még egy ok, hogy végleg eltávolítsam a házból. Ahogy vihorászó barátnőim arcára próbáltam fókuszálni, hirtelen keserűség költözött a számba. Nem, még nem kellett hánynom. Gitta és Nóra is férjnél van, Zsuzsinak pedig jövő héten lesz az esküvője. Engem pedig egy hónapja dobott ki a pasim egy másik csajért, miután apám meglátta őket a Lidl parkolóban smárolni. Kajak, dobott egy SMS-t azzal a szöveggel, hogy most már bizonyára tudom mi a szitu, szóval mindenkinek jobb lesz külön.
– Petra, hé! Már megint Patrikra gondolsz? – rázta meg Zsuzsi a vállam.
Könnyek kezdték el csípni a szemem, a torkom sivataggá száradt. Nem tehettem meg Zsuzsival, hogy elrontom a lánybúcsúját. Inkább öntöttem magamnak még egy felest, ami majdnem visszacsúszott a pohárba egyéb adalékanyagokkal, de legyűrtem az undorommal együtt. Kézfejemmel letöröltem az előtörni készülő könnyeimet és egy széles mosolyt erőltettem az arcomra.
– Nyugi, minden rendben. Elvégre is, az összes szingli pasit megkaphatom. – Cserfesen kidugtam a nyelvem és kacsintottam egyet.
– Mozst eléggé bevaok állva, hogymegverjem asztatetűt – közölte Gitta furán bandzsítva.
– Gitta szerintem te már ne igyál többet – vihogott közbe Nóra kipirult arccal.
– Hahánikell há’ hányi. Nem kell itten aggódni. Táncojjunk!
Gitta odatántorgott az erősítőhöz és átállította rádióra, ahol éppen az éjszakai veretőset tolták a hallgatóknak. Azonnal felpattantunk és egyszerre kezdtünk el ugrálni, mint ötévesek az ovis farsangon. Ennek kábé tizenöt percen belül az lett a következménye, hogy összetört két pohár, kiborult pár deci bor, és Gitta a szobám közepére helyezte gyomrának egész tartalmát. A szőnyeget még aznap este kidobtam.
A tükör előtt álltam, amikor Nóra és Gitta nyitott be a szobámba. Tetőtől talpig ragyogtak, a hajuk szép kontyba tűzve, hosszú szatén ruhájuk elegánsan kiemelte nőies idomaikat. Arcukról hamar lefagyott a mosoly, ahogy meglátták szétbőgött szememet és a félig üres pezsgős üveget az asztalomon. Melltartóban és bugyiban meredtem a saját tükörképemre. Felszaladt három kiló a csípőmre a sok csokitól, amit magamba tömtem az elmúlt időszakban. De nem ezért bőgtem.
– Nekem ez nem fog menni – hüppögtem taknyomat törölgetve, mely már majdnem a számba csorgott.
– Ugyan már Petra. Meg tudod csinálni, Zsuzsiért. Erős vagy – simogatta meg a hátam Nóra bíztatóan.
– Fel kellett volna küldenem a golyóit földkörüli pályára a múlt héten – mérgelődött Gitta miközben zsebkendővel nekilátott letörölni szétkent sminkemet.
– Gitta, még magadat se tudtad földkörüli pályára állítani – gúnyolódott Nóra. – Én véletlen leöntöm majd a libát valami szaftos pörkölttel, Gitta meg Patrik lábait veszi célba a tizenkét centis sarkaival. Neked annyi lesz a dolgod, hogy érezd jól magad és kacérkodj a szingli pasikkal. Rendben?
– Ühüm – szorítottam össze a számat és még jobban elkapott a zokogás.
Gyönyörű látványt képezhettem, ahogyan taknyom-nyálam egybefolyt, és az elkenődött sminkem Jokert csinált a fejemből. Össze kellett szednem magam, elvégre a legjobb barátnőm esküvőjéről volt szó. Nem tehette meg vele, hogy összeomlok pont most, még akkor sem, ha Patrik a leendő férjének a testvére. Hagytam, hogy kijöjjön minden indulat belőlem, majd lassan sikerült megnyugodnom. Ekkor megkértem a lányokat, hogy hozzanak rendbe, elvégre a menyasszony tanúja nem nézhet ki úgy, mint egy tíznapos hulla. Az én ruhám egy térd fölé érő szatén, ugyanaz a fukszia szín, mint a csajoknak így együtt is jól mutatunk majd a fotókon. A hajam azonban leengedve hagytam, Gitta kissé begöndörítette az alját amiből az este végére már semmi nem fog látszani. A tükörbe nézve egész elégedett voltam a látvánnyal, kivéve a sátánian vörös szemeimet.
– Elmúlik – súgta a fülembe Nóra, és egy puszit nyomott az arcomra. – Mi melletted leszünk.
Hálásan rájuk mosolyogtam, de azért húztam még egyet a pezsgőből.
– Most már mehetünk.
Karöltve vágtunk neki az esküvőnek.
Patrik szívdöglesztően nézett ki, mint mindig a kissé csálé fogaival és tökéletesen belőtt hajával. A szertartáson végig kerülte a tekintetem én pedig igyekeztem nem úgy meredni rá, mint aki menten cafatokra tépi. A tenyerem izzadt, a gyomrom fel-le liftezett, a pezsgő büfögtetett. Ahogy azonban Zsuzsi ragyogó arcát néztem és Imi szerelmes pillantásait, megenyhültem. Gyönyörűek együtt, megérdemlik a boldogságot. És megérdemlik, hogy az egész estét önfeledten, őket ünnepelve töltsem. A körmenet alatt el is kezdtem felfedezni a szingli pasik népes táborát. Imi barátai úgy látszik nem a nősülős fajtából valók voltak, jó páran kísérő nélkül jelentek meg.
Már javában tartott a mulatozás – éjfél is elmúlt –, Patrik és a szőke macája azonban egy jó ideje már csak az asztalnál ültek és bámulták a hevesen táncoló tömeget. Persze ez Gitta tűsarkas akciójának volt köszönhető, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy alaposan rátaposson patkány exem lábára. Ami teljesen meglepett, hogy mindeközben én önfeledten táncoltam mindenkivel, aki az utamba került. Persze a lányok gondoskodtak a megfelelő pálinka mennyiségről, de csak óvatosan, nehogy valamelyikünk telibe rókázza az ifjú párt. Imi egyik unokatestvére igencsak kedvemre való volt, de nem tűnt valami vidámnak. Hatalmas kék szemei, széles válla és megfelelően gömbölyödő tompora azonnal megtetszett. Néha elkaptam a pillantását, de semmi több nem történt.
– Hé, Zsuzsi! Nyomjuk el a dalunkat – ragadtam meg barátnőm karját hirtelen hévvel.
Menyecske ruhája sarkába kapaszkodva ütközött nekem, ahogy felém fordult. Arca csak úgy ragyogott a boldogságtól és a birs pálinkától.
– Annyira szeretlek Petra! Te vagy a legjobb! – Szorosan átölelt és már lódult is a Dj felé, hogy kérje a számunkat. A zenekar csak éjfélig húzta az idősebb korosztály miatt, utána pedig a modernebb zenéké lett a szerep és a fiataloké. Bár itt falun az idősek is úgy ropják, mint akiknek csempésztek valami pörgetőt az italukba.
– Kedves násznép! Most pedig az újasszony és barátnője kérésére egy kis modern lakodalmas következik – harsogta a mikrofonba Zsolt, a Dj gyerek.
A hangfalakból felhangzott Mc Hawer és a Teknő. Mi pedig egyszerre dobtuk le Zsuzsival a magas sarkúnkat és mezítláb kezdtük el gyerekkori kedvencünkre ropni a táncot. Fura kislányok voltunk már akkor is. Egyszerre szakadt fel a torkunkból a Lakodalom van a mi utcánkba című dal.
A nevetéstől a könnyünk is csorogni kezdett miközben rémesen hamis bádogfazék hangunkkal üvöltöttük a szöveget. Legbelül mindketten imádkoztunk, hogy a kamerás most legyen WC-n. Ugrálás közben összeakadt a tekintetem a szomorú kékszeművel, aki teli torokból, hasára tett kézzel röhögött rajtunk. Ennek se lehet ki a négy kereke. Közben Gitta, Nóra és Imi is becsatlakozott a tombolásba miközben a násznép minket körbeállva tapsolt és ujjongott. Vagy éppen röhögött.
Azon kaptam magam, hogy iszonyatosan boldog vagyok. Egyszerre már nem is érdekelt annyira Patrik és az éjszakai pillangója. A szám végeztével lihegve borultunk egymás karjaiba. Kifáradtunk, erre innunk kellett. Éppen a vizemet kortyoltam, amikor a kékszemű hirtelen mellém lépett. Jobban mondva a kislábujjamra, mivel a cipőmet még mindig nem vettem vissza. A vizet egyből visszaköptem a poharamban, az ő reakcióideje azonban nem volt ilyen gyors.
– A lábamon állsz hékás – visítottam a fülébe.
Kétségbeesett arccal gyorsan ellépett tőlem és sokszoros bocsánatkérések közepette töltött nekem cserébe egy birst.
– Mondanám, hogy bocsánatkérésem jeléül meghívlak egy italra, de itt minden ingyen van.
– Bepótolhatjuk egy másik alkalommal – kacsintottam rá nem túl őszinte mosollyal.
A lábujjam kilapult, de az egóm az egekbe emelkedett. Kacéran kihúztam magam és miközben ledöntöttem a felest egy pillanatra sem veszítettem szem elől a pasit.
– A nevem Ádám. Biztos te vagy Petra. Hallottam már híredet.
– Miféle híremet?
– Ezt is, azt is. Most, hogy az exeink így összejöttek, úgy gondolom, hogy szövetségre kellene lépnünk.
– Az a gebe a te exed? – hüledeztem az arcába egészen közelről.
Kissé lebiggyesztett szájjal megvonta a vállát, majd alaposan végigmért és elvigyorodott.
– Na gyere kislány, megpörgetlek. De csak ha felveszed a cipődet.
– Nem tetszik, hogy koszos a lábam? – tettem csípőre a kezem.
– Szeretem, ha retkes a lábad egy kicsit. De azért megkímélnélek egy újabb megtaposástól.
Ezt az elnyűtt poént. Tényleg nem százas ez a gyerek. De ez nem baj, mert én se. Felhúztam a cipőmet ő pedig már húzott is a táncparkettre. Nóra pörköltes jelenete után – ami egy kisebb hajtépésbe torkollott –, átbuliztuk az egész estét. Ez volt életem legjobb esküvője. Majd a legjobb részeg dugása is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése