2018. május 12., szombat

Jandácsik Pál: Pikáns gondolatok +18



Pikáns

Csak futólag köszönök anyámnak, mert azonnal berohanok a szobába. Egyedül akarok lenni. Most értem haza Petiéktől.
Majd’ szétveti az izmaimat a vágy. Nem tudom, mi van velem. Nem akarok rágondolni, ezért felkapom az egyik súlyzómat; próbálom lefárasztani magam. Ahogy a bicepszem ritmikusan kidudorodik, majd elernyed a több kilós súlytól, felszabadul a testemben valami. Szinte remegek, de nem az edzéstől.
            A sport általában kiszakít a világból, de a fantáziámat annyira telítette a sok őrjítő kép, hogy nem tudok szabadulni tőlük. Újra magam előtt látom. A gondolattól kiver a víz. Előző este már vele álmodtam. Vadul, egymásba fonódva szeretkeztünk. Szeretkeztünk? Ez elég enyhe kifejezés. Reggel verejtékben fürödve ébredtem fel, a boxeralsóm csupa ragacs volt.
Azt gondoltam, tévedés lehet, ezért kihívtam magam ellen a sorsot, és ma is elmentem hozzájuk. Nem maradtam sokáig, mert egyre kevésbé tudtam véka alá rejteni az érdeklődésemet. Peti zavartan rám meredt: valami baj van? De én csak megcsóváltam a fejem, igazgattam a nadrágom, hogy ne láthassa meg a félreérthetetlen dudort.
A súlyemeléstől most csak még jobban izgatott lettem. Már szinte fájt, annyira szorította a nadrágomat a férfiasságom. Muszáj volt könnyítenem magamon, azzal sem törődve, hogy nem zártam be az ajtót, így anyám akármikor rajtakaphat. Egyszer véletlenül megtette pornónézés közben. Egy teljes napig nem szólt hozzám, mintha valami szörnyű ocsmányságon kapott volna rajta, holott nincs természetesebb dolog annál, ha egy magamfajta fiú ráránt a répájára.
            A látványa, az illata olyan friss volt, hogy úgy ziháltam, akár egy felajzott vadállat. Nem kellett sok; pár másodperc alatt elmentem. Nem is lohadtam le azonnal. Még percekig küszködtem a merevedéssel, mire a vér visszaáramlott az agyamba, és rádöbbentem, rohadt gyorsan fel kellene takarítanom magam után, nehogy muterom kínos kérdéseket tegyen fel. Még a végén elkezd beszélni a madarakról és a méhekről! Még csak az hiányozna! Már elég nagyfiú vagyok, jövőre nagykorú leszek!
            Egy gyors tussolás után fellépek a Facebookra. Valahogy sejtettem; Peti rám írt, faggat, miért léptem le tőlük olyan korán. Basszus, talán sejti? Remélem nem. A beszélgetést gyorsan az osztálytársunkra, Rékára és a baszottjó seggére terelem. A haverom ráharap a csalira. Áradozik ő is, mennyire szívesen kardélre hányná a csajt.
            Én nem, mert még mindig csak őt látom maga előtt.
            Az ő fenekét!
            Megmozdul megint az alsómban a dákóm, de már nem áll fel teljesen.
            Egy pillanatra elönt a szégyen. Mi lesz, ha Peti gyanút fog? Mi lesz, ha rájön, valójában csak az anyja miatt járok át hozzá olyan sűrűn?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése